Az 1970-ben történt városrendezési átalakítások után sikerült megmenteni, a mai Nagy Gál István utcán található, 1900-as évek elején épült Tímárházat, mely városunk egyetlen - a hajdan nagy múltú debreceni tímármesterség relikviáit őrző - ipartörténeti emléke. Az épületet a város önkormányzata a Kézműves Kamarával együttműködve felújíttatta.
2005. január 1-től Debrecen Város Önkormányzata a Debreceni Művelődési Központot bízta meg, hogy az intézményhálózat részeként működtesse a Tímárházat.
Mai funkciói közül kiemelkedik:
♦ a város és a tájegység kézműves hagyományainak megismertetése az itt élő gyerekekkel és fiatalokkal, illetve az érdeklődőkkel. Kiállítások, játszóházak, táborok, bemutatók, tanfolyamok az év kör hagyományos ünnepeihez kapcsolódó programok szervezése.
♦ a Debrecenben élő, a hagyományos kézműves tevékenységekkel foglalkozó alkotók munkáinak bemutatása, népszerűsítése.
♦ a Tímárházban kialakított tímártörténeti állandó kiállítás gondozása, korszerűsítése, a helyi tímártörténeti dokumentumok gyűjtése, feldolgozása.
♦ Látványműhelyeinek (szappanfőző, hímző, fazekas, sajtkészítő, bőrműves, szűrrátétes, csipkeverő, nemezkészítő) folyamatos működtetése
♦ az itt működő kézműves, hagyományápoló közösségek szakmai - működési feltételeinek gondozása, munkájának megismertetése, bemutatása.
♦ a határainkon túl élő magyarság kézműves hagyományainak, népművészeti értékeinek bemutatása.
♦ az Európai - kiemelten a testvérvárosok - népek hagyományápoló tevékenységének megismertetése.
♦ végül, de nem utolsó sorban felnőttképzés keretén belül képzések, tanfolyamok szervezése és lebonyolítása hagyományőrző kézműves mesterségek témájában
A népművészeti hagyományok újra élesztésének és ápolásának, illetőleg a népi iparművészet elsajátításának és művelésének fontos alkotóműhelye a Tímárház.
Elsősorban a debreceni, de ezen túlmenően szűkebb régiónk ma is aktívan működő népi kézműves alkotógárdáját, annak művészeti tevékenységét összefogó, bemutató, megismertető, átörökítő intézmény.
Határozati szám: 45/2014
Kategória: kulturális örökség