A 17. században Debrecen város borból származó bevétele még egy szinten volt a szarvasmarháéval. A város felsőbb rétegének érmelléken volt szőlője, amely megalapozta a végvárak borral való ellátását és emelte a város hírnevét. Nagyvárad 1660-as török kézre kerülése a fokozott adóterhek ellenére sem szabott gátat a debreceni polgárok érmelléki terjeszkedésének, ellenben erre az időre tehető számos olyan Debrecen környéki szőlőskert kialakulása, mint a boldogfalvi kert (1657), a Német utcai kisajtónál lévő kert (1665), a Hatvan utcai Öregkert és a kiskapun túli Villangóheg (1667), valamint Tégláskert (1671), és Csapókert (1675).
Melius püspök szőlője (1573, Postakert), és a Tócó tava melletti szőlőket (1575) már korábbi források is említik. A Debrecen környéki szőlőkről a kiegyezés és az I. világháború vége között – a filoxéravész és a peronoszpóra pusztítása ellenére – hozzávetőlegesen 1000 ha-nyi területen éves átlagban 10000 hl körüli bort szűrtek. (Ma a hivatalos borvidéki státusz alsó határa 500ha. Hazánk éves bortermelése 2 millió hl körül van, amit mintegy 65000ha-ról szüretelünk.)
Városunk érmelléki borvidékkel kialakult szoros történelmi kapcsolatát ékesen példázza, hogy az 1858-es érmelléki borverseny Debrecenben került megrendezésre. A Részek trianoni elcsatolása óta ez a kapcsolat érzékeny és szembetűnően került szakmai kérdéssé vált.
Az Egervin a kilencvenes évek közepén kivonult Debrecenből. A feldolgozóüzemeket, valamint a létai dombok, Vámospércs és még több hely szőlőit (kb. 500 ha) felszámolták.
Irodalmi adatok, szóbeli közlések és gyűjtőmunkánk eredményei alapján az alábbi szőlőfajták jelölhetők meg megkülönböztetett figyelmet érdemlő értékként: ’Bánáti rizling’, ’Dinka’, ’Ezerjó’, ’Gohér fehér’, ’Gohér piros’, ’Hárslevelű’, ’Juhfark’, ’Kadarka’, ’Mézes fehér’, ’Mustos’ vagy ’Mustos fehér’, ’Pozsonyi’, ’Szagos szőlő’, ’Szlankamenka’, ’Válas erdei’ (vagy ’Erdei’).
Gyűjtőmunkánk eddigi eredményei alapján legkönnyebben és (Derecskétől Kokadig) legtöbb helyre kiterjedten az alábbi fajtákat sikerül begyűjteni: ’Dinka’, ’Ezerjó’, ’Gohér’ (fehér, piros, fekete), ’Mézes fehér’, ’Szlankamenka’, ’Válas erdei’.
A 2014-es Hajdúhadházi városi borverseny aranyérmes fehérbora Papp Zoltán Erdei- Gohér házasítása lett. A harminc év körüli fiatalember 82 éves nagypapájával műveli a szőlőt és készíti a borokat.
A gyűjtőmunka Hajdú bihari Naplóban történt meghirdetését követően már több mint húsz értékelhető megkeresés érkezett be. Ezeket felkeresve a tavaszi metszés ütemének megfelelően folyamatosan gyűjtjük a növényi anyagot.
Határozati szám: 64/2014 (08.24.)
Kategória: agrár- és élelmiszer-gazdaság; kulturális örökség
