A református alföldi mezőváros cíviseinek, azaz szabad városi jogú, jómódú, főleg állattartó paraszt-polgári rétegének női viselete egyik legjellegzetesebb darabja a kisbunda, mely az egyik legszebb ruhájuk is volt egyben. A hölgyek megjelenése kihangsúlyozta a karcsú derekat, melyet hosszú szoknyával társítottak, a báránybőr kisbunda vagy suba pedig az öltözet téli kiegészítője. E felsőöltözeti darab csípőig érő, barnára festett; melynek fekete gallérja vagy egész báránybőrből készült, vagy kerekre szabott volt. Színes irharátét mellett kazettás elrendezésű, többszínű selyemhímzés díszítette (híme csak később lett egyszínű zöld). Válltányérja alatt vízszintesen zöld selyemrojt futott körbe. Külön iparág, a kisbundás szűcsmesterség szakosodott díszítésükre.
A suba-kisbunda forma az Alföld mezővárosainak és falvainak hazája. A Dunántúlon ritkábban előforduló viselet, itt azonban az asszonyok is hordták olyannyira, hogy a stafírung egyik legfontosabb darabja volt anyagi helyzettől függetlenül. Hétköznapi és ünnepi fajtáját egyaránt kedvelték, de az igazán alkalmi-ünnepi öltözet díszítésére külön iparosmesterek, szűcshímzők szakosodtak.
Határozati szám: 43/2014 (01.29.)
Kategória: kulturális örökség
