A Debreceni Református Kollégium várostörténeti, iskolatörténeti és egyházművészeti kiállításai (illetve az Oratórium mint 1849-es emlékhely) nem választhatóak el a Kollégium egészétől. Debrecen arculatára azonban a reformáció kora után Csokonai Vitéz Mihály gyakorolta a legnagyobb hatást. Az ő jelentősége és az emlékszobában bemutatott személyes tárgyainak sokasága (fuvolája, kéziratai, tankönyvei, szüleinek, barátainak és tanítványainak tárgyi emlékei, az itt látható műalkotások minősége (mint Ferenczy István márvány mellszobra, Izsó Miklós eredeti szoborterve, Rippl-Rónai Csokonai portréja) indokolják az emlékhely önálló besorolását.
Debrecenben az 1849 utáni korszak művelődéstörténetét Csokonai emléke határozta meg. A szabadságharc leverése után Csokonai Lapok címmel indult folyóirat (először 1850-ben, másodszor 1904-ben) melyet a Csokonai Emlény, majd Csokonai Album követett, ezután a Színház, a nagyhatású Csokonai Kör, végül a Nyomda és más intézmények, közöttük malom, vendéglő, patika, iskola vették föl a nevét. Egy híres cigányprímás Csokonai indulót szerzett, de a Városi Múzeum alapítását sem véletlenül időzítették a költő halálának századik évfordulójára.
A néprajz művelői szerint a költő, „a legfigurásabb legátus,” anekdoták hőseként vagy igazságtevő garabonciásként általánosan ismertté vált, olyannyira, hogy fiktív jövendöléseit még a 20. század elején is vásári ponyván árulták, képi ábrázolása megjelent a népi iparművészet termékein, fazekasok és mézeskalácsosok áruin. A Sárrét monográfusa szerint a század elején még Csokonai volt a környékbeli falvak legtöbbször emlegetett „poétája”.
Az emlékszobát bevezető főszöveg:
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
„A magasszintű intellektualitás mércéjén mérve Csokonai a legnagyobb magyar lángelmék közé tartozik.”
Barta János
Határozati szám: 55/2014 (03.06.)
Kategória: kulturális örökség
