Bobonkáné Papp Antónia szerves szemléletű rajzpedagógiájának tárgya: a természetes, eredendő gyermekrajz.
A nevelő-oktató munkájának a középpontjába állította a gyermekkor képi anyanyelvének kibontakoztatását, kivirágoztatását és magosítását a felnőtt korra is. Több évtizedes munkássága során elmélyülten foglalkozott a gyermek képi anyanyelvének fázisaival.
Az ősképek használatának az időszakával és a saját képjellé redukáló tudatos fázissal. A világ megismerésének egyik hatékony eszköze a gyermek képjel-alkotó képessége, nagy felelősségünk - vallja - hogy az beépülhessen a gyermek tapasztalatának tárházába. A gyermeki rajzot a szerves magyar műveltség részének tartja.
Értéknek tartom a tanárnő érzelem és az értelem egységét megteremtő, szerves szemléletű pedagógiai elszántságát, amely a gyermek képírás-alkotó képességét pallérozza. Rámutat, hogy a gyermeki rajzokon a térbeli (kép) és az időbeli (írás) értelmezésének szerves egysége van jelen. Rávilágít, hogy ezt az emberspecifikus adottságot kellene tudatosan fejleszteni a rajztanításban, hogy ne maradjon képzetlen, ne váljon használaton kívülivé. Hangsúlyozza, a gyermek a rajzával nem tetszeni, hanem kifejezni akar, ebben kell őt támogatnunk.
Ez a szándék teszi számára elérhetővé a világmindenség rendjének a modellezhetőségét, önmaga és a mindenség rendjének a viszonyát teszi megfoghatóvá. Az anyanyelvi szintű vizuális nevelésnek az alapja a „tiszta forrás”, a szerves magyar műveltség, a szöveges-, és az ábrázoló népművészet. Törekszik a népművészeti hagyományt átvinni a jelenkorhoz szóló művészeti tevékenységbe. Egytövű, de sokfelé ágazó munkásságával mutat utat a hogyanra. Írásaival, alkotásaival, előadásaival, kiállításaival, pályázatokon való részvétellel, szakköri foglalkozásaival és a Korona Gyermekrajz Gyűjtemény megalapításával, működtetésével.
Határozati szám: 128/2020 (01.28.)
Kategória: kulturális örökség
